Aktuális

Galéria

Fórum Cuccok   2007 2006 2005 Kapcsolat
Információk   Közösség
 

Túra időpontja
2005. július

Térképek, utak
- Tata
-
Győr
-
Sopron
- Fertő-Hanság
-
Körmend
-
Letenye
-
Szigetvár
-
Mohács
-
Bácsalmás
- Kecskemét

- Budapest

- Áttekintő

Fotók a túráról>

 

Az első túra... 1050km

Túránkat 2005 júliusának elejére időzítettük. Az indulás napján háromnegyed ötkor találkoztunk a Fogaskerekű alsó megállójában, majd az első járattal 5 órakor felutaztunk a Szabadság hegyre. A János hegyen áthaladva eljutottunk Budakeszire, s legurultunk a hosszú lejtőn, mely a városon vezet keresztül. Az időjárás nem túlságosan kedvezett, a júliusi hónap ellenére csak 10-12 fok volt a hőmérséklet, ráadásul erős nyugati szél fújt, így a széllel is meg kellett küzdeni...
   Az út első szakaszában - köszönhetően a friss erőnek - egyenletes tempóban haladtunk, s magunk mögött hagytuk Páty, Zsámbék, Szomor, és Gyermely településéket. Zsámbékon megálltunk, rövid pihenőt tartottunk. Gyermelynél már meredekebb dombokkal kellett megküzdeni, s az erős szél miatt még a lejtőkön is tekerni kellett, így az előrejutás nehezebb volt a vártnál. Tarján előtt a Vértes oldalában néhány száz méteren toltuk a bringát - mintegy pihenésképpen.
   Tarjánban ismét rövid pihenőt tartottunk, majd az időjárásra való tekintettel megváltoztattuk útvonal tervünket, ugyanis nem akartunk túl sok energiát veszteni az Öreg Kovács csúcs körbejárásával, inkább Tatabánya felé vettük az irányt, így nem kellett a Vértes tetejét leküzdeni. Bár Tatabányán keresztül teljesen sík út vezetett, az erős szél sok energiát elhasznált, ráadásul a térdem a túlzott terhelés miatt sajogni kezdett. A város Tata felőli oldalán megálltunk egy Mekinél, háromnegyed órát pihentünk és persze kajáltunk. Jó szolgálatot tett a bekészített krém, mely jótékonyan csökkentette a terhelésből adódó fájdalmat. A Mekitől Tatára az 1-es úton haladtunk tovább - amikor a kerülőt választottuk, kénytelenek voltunk vállalni ezt a kényelmetlenséget is Vértesszöllősön keresztül, nem volt más megoldás.
  Tatán áthaladva Kocs felé vettük az irányt. A szél továbbra is fújt, az út hullámzóan haladt tovább, lejtők és emelkedők váltogatták egymást. Sebességünk 13-15 km/óra között mozgott, ami nem túl fényes érték, de a helyi szél és útviszonyok ezt engedték. Kocson a presszóban ismét pihentünk kicsit, a térdem miatt gyakran kellett pihenőt tartani - sajna az ellenszél nem volt bekalkulálva. :)
  Nagyigmándon áthaladva Bábolnára érkeztünk, majd Bana és Bőny következett. Banán sikerült zárás előtt beesni a vegyesboltba, így uzsonna-pihenőt tarthattunk, hisz az idő már 5 óra felé járt. Ekkor már érezhető volt, hogy nem fogunk Balfra eljutni, mivel nem tudtunk a tervezett átlagsebességgel haladni. Ekkor kitaláltuk, hogy Győrbe szálljunk meg, s majd következő nap folytassuk az utat. Nem volt mit tenni, az idő fogytán volt, s az erőnket is megtépázta az út rendesen.
   Bőnyön keresztül haladtunk Győr felé, az M1-es felüljáróján csináltunk néhány fényképet. Itt már szinte teljesen sík volt a terep, dél fele tekintve láttuk a Pannonhalmi apátság épületét. Még 10 kilométer volt hátra, az idő este 6 fele járt. Fél hét után érkeztünk Győrbe, délkelet felől bekarikáztunk a városba, a centrumban a Tourist Information pontot kerestük, és hamar meg is találtuk. A kemping-információ birtokában vissza indultunk a külvárosba, a kempinget itt találtuk meg.
   A sátrakat még világosban állítottuk fel, a kempingben rajtunk kívül nem volt senki! A táborverés után felkerestük a közelben található éttermet, melyről szintén a TI ponton kaptunk felvilágosítást. Az étterem egy harmadosztályú kocsma volt, meleg konyhával. Nem volt nagy ételválaszték, de kaptunk marhapörköltet tésztával, s bár nem volt kifogástalan a koszt, kellően fáradtak és éhesek voltunk ahhoz, hogy megfeleljen. Kaja után mentünk lefeküdni. Ma 155 km-t tekertünk.

   A második napon hét körül ébredtünk, nagyon hideg volt. Zuhanyzás közben arra gondoltam, hogy lehet, hogy a nap egyetlen pozitív élménye a forró zuhany lesz, ezért jó sokat álltam a víz alatt.
   A táborbontás 2 órát vett igénybe, nagyjából fél tíz volt, mire minden csomag felkerült a bringákra. Visszatekertünk a központba, kajáltunk.
   11 óra volt, amikor elindultunk Fertőd felé. Győrből Ikrényen keresztül kellett elérni a 85-ös utat, de a kivezető út már gyanúsan forgalmas volt. Nem volt azonban más választás, csak az 1-es út. Még a városon belül elértük az Ikrénybe vezető utat, ezen végigkarikázva a falu után elértük a főutat. Nagyon nagy volt a kamionforgalom az úton, de nem akartunk időt veszíteni azzal, hogy visszamegyünk Győrbe, és Győrzámoly felé megyünk, hanem nekivágtunk ennek a szakasznak. Az első lehajtásig nagyjából hét kilométert tettünk meg, de ez pont elég volt... Enesénél ismét módosítottuk az útvonalat, észak felé vettük az irányt, szerencsénkre.
Bezi, Fehértó, Markotabödöge, Cakóháza, Rábcakapi úton haladtunk tovább. Kellemes melegben, szélcsendben tekertünk át a kis falvakon, a hatodrendű műutakon semmilyen forgalom nem volt, csak néha jött egy-egy traktor. Utunk egyik legszebb szakasza volt a Bezi-Rábcakapi szakasz. Markotabödöge lakossága 490 fő.
  Rábcakapitól nyugatra folytattuk az utat, még mindig nagyon kis forgalmú úton haladva, szántóföldek között. Egy helyen kihúztunk néhány hagymát, s kenyérrel megettük. Jó volt, köszönjük. Később áthaladtunk Bősárkányon, mely a régióban nagyobb településnek számít, bár csak község, nem város. Sokat nem láttunk belőle mi sem. A vonatsínek után Acsalag következett, majd a Fertő-Hanság nemzeti park mellett haladva kerekeztünk Osli felé. A közel tíz kilométeres szakasz a nemzeti park mellett egy igazi kerékpáros unikum. Forgalommentes, sík és nyílegyenes úton haladtunk, igazán szép és ajánlott útvonalon érkeztünk Osliba. Az igényesen kialakított fogadóban nem tudtak meleg ételt adni, de azért itt tartottuk meg pihenőnket, mivel a térdem még mindig sajgott, így a krémet ismét használni kellett. Úgy döntöttünk, hogy Vitnyéd felé haladunk tovább, mivel ez volt a legrövidebb út Fertőd felé. Így azonban ismét vállalni kellett a 85-ös forgalmát, s csak reménykedtünk, hogy délutánra csökkent a forgalom.
   Jó választás volt... Kapuváron keresztül érkeztünk Vitnyédre, s szerencsénkre itt végig kerékpár út vezetett a két település között. Már szemerkélt az eső. Még Enesén kaptunk egy ajánlást a Vitnyédi "kamionos" csárda javára, s mivel Osliban nem tudtunk enni (csak fagyit), ezért úgy döntöttünk, kipróbáljuk. Bejött.
Mire megkajáltunk, kisütött a nap. A 85-ös úton 3 kilométert tekerve érkeztünk Fertőendrédre, majd Fertődre. Igaz, volt egy kis forgalom, de azért járható volt az út. Fertődön a táborhely keresés előtt gyorsan megnéztük a kastély elülső udvarát, melynek felújítása szépen sikerült. Miután felállítottuk sátrainkat, sétára indultunk. Vacsora a Kastélykert étteremben, majd megnéztük a kastély hatalmas (több kilométeres) hátsó parkját, és a többi ide vágó érdekességet. Sötétedés után is készítettünk néhány fotót, az éjszaka is látogatható park is nagyon szép volt.
   Egy esti tea után mentünk aludni... Ezen a napon  103 km-t haladtunk.

   Harmadnap amolyan pihenőnap lett, Ausztria felé vettem az irányt. Az eredeti terv a Fertő-tó megkerülése volt. Fertőd, Pamhagen, Apleton, Ilmitz útvonalon haladtam, nem volt túl izgalmas a táj, jobbra búza, balra kukorica, majd fordítva... Néha egy mákföld!! Az út itt teljesen sík. Ilmitzbe a benzinkúton szemből érkező magyar kerékpárosokkal találkoztam, és kiderült, hogy a tó körüli út közel sem olyan érdekes-romantikus, mint ahogy az a térképen látszik, s az út nem halad a tó mellett ezért nem sokat látni. Módosítottam az útitervet.
  Ilmitznél letekertem a tóhoz, ahol igen színvonalas strandot találtam. A bejáratnál a portaszolgálat belépődíjat szed (természetesen), de mivel szóltam, hogy a kikötőbe megyek, a komphoz, szó nélkül beengedtek. A hajó viteldíja 5 euró, a kerékpárért nem kérnek pénzt külön. Az út kb. 20 perc, Mörbish am See a célállomás. Innen csak néhány perc a Fertőrákosi határállomás.
A kőfejtő érdekes látnivaló, páratlan az országban. Innen enyhe terepen halad az út Balfon át Fertőbozra. Az új útvonalba belefért a Nagycenk felé való eltérés, de Bozról igen meredeken kell haladni kb 1 km-t, de megéri! Szép a táj, a domb tetejétől lejt az út, és Nagycenk is tartogat látnivalót, mint például a Széchenyi kastély és mauzóleum.
   Innen a hétvégére való tekintettel a 85-ös úton indultam tovább. 6-7 km után fordultam balra, Fertőszéplak felé. Éppen búcsú volt, így nem időztem sokat az amúgy szép kis faluban, a műemléktemplom megtekintése után visszatértem Fertődre, a kempingbe. Szép túranap állt mögöttem, 70 km-t tekertem enyhe terepen.

   A negyedik napon  hosszú és közepesen nehéz terep várt rám. Fertőszentmiklós, Röjtökmuzsaj, Lövő, Vöcsej, Sopronhorpács, Peresznye, Horvátzsidány útvonalon érkeztem Kőszegre. A városban több csalódás is ért. Mivel hétfő volt, a Jurisics vár zárva volt, ami szerintem egy elavult rendszer. Többen szerették volna látni a várat azalatt a néhány perc alatt, amíg ott voltam. Sajnálatos a városban az idegenforgalmi irányítás hiánya. Sehol egy tábla, merre menjek, mit nézzek, stb. A Tourinform irodát 20 percig kerestem. Végül fogtam a drótszamarat, felültem rá, és hátat fordítottam a városnak. sajnáltam, mert Kőszeg kedvenc városaim közé tartozott, de sajnos csalódást okozott.
    Hegyes-völgyes úton folytattam az utat. Meleg, száraz idő volt, rengeteget ittam. Kőszegtől a Velem, Kőszegszerdahely, Bozsok, Bucsu útvonalon haladtam. Hosszabb lakatlan területek követték egymást Bozsok után, a táj igen szép, nyugalmat árasztó volt. Emelkedők és lejtők váltogatták egymást, de itt már kevésbé volt fárasztó a haladás, csökkentek a szintkülönbségek. Bucsu után egy erős emelkedőn kellett feljutni, mely kb. 600 méter hosszú volt, innentől Szombathelyig egy nagyon szép fennsíkon haladtam.
   A Szombathelyi kemping 3 csillagos. Szép vizesblokk, kellemes füves-árnyékos terepviszonyok, tisztaság fogadott. Bárcsak minden kemping ilyen lehetne... Ráadásul a város közepén, a strand mellett... Király. A sátorverés után elkarikáztam a közeli Tescoba, pótoltam hiányzó készleteimet, reggelit vettem, majd aludni tértem. 88 kilométert haladtam, közepesen nehéz terepen.

  Az ötödök napon Szombathelyről reggeli után indultam tovább. Ják felé vettem az irány Nára községen keresztül . A jáki templom - hazánk legjelentősebb román stílusú temploma - igazi érdekesség. Mellette található a plébánia múzeum, ezt sem szabad kihagyni.
   Jáktól Körmendig Rádóckölkeden és Harasztifalun keresztül vezetett az út. Enyhe terepviszonyok mellett nagyon szép tájon haladtam. Körmenden a Batthyány kastélyban egy egytermes kiállítás lehetett megtekinteni, ami a kastély és parkja impozáns méretéhez képes nagyon szerény volt. Mindenesetre a kastély szép, bár belülről nem látogatható!!
  Körmend után néhány kilométert Nádasdig a 86-os úton tettem meg, majd Nádasdtól Őrimagyarósdon keresztül Felsőjánosfáig csodálatos erdőn keresztül vezetett az út, szinte nem volt semmi forgalom. Utólag ezt az útvonalat találtam az egész 1100 km-es túra egyik legszebb részének. Az erdőben egy fán láttam egy sast, de mire megálltam, visszalopóztam, már nem volt sehol. :)
   Csödére 600 métert igen meredek úton kellett megtenni.  Továbbhaladva Csöde után meglepetés ért... Elfogyott az út. A falu határában vége volt az aszfaltnak, s egy kis földút vezetett csak az erdőbe. Szerencsére épp egy falubelibe botlottam, akitől megtudtam, hogy az út pár száz méter múlva folytatódni fog az erdőben.
  Kerkafalván át szinte egyenes út vezetett Lentibe Csesztregen keresztül. Nagyon szép vidék. Lentiben találtam az ország legszebb kempingjét. Kultúrált környezet, tisztaság mindenhol.
  Táborverés után mentem egy kört a városban, de igazi látványosság nem esett utamba... Vettem egy újságot, melyet lefekvés előtt elolvastam.  

 Hatodik napomon Lentiről korán tovább indultam, mivel Nagykanizsán kellett a tesómmal találkozni. A térkép nem jelölte, hogy a Lentit Letenyével összekötő út egy része a nemzetközi TIR útvonal. Nagy volt a kamion forgalom. Ez az állapot Tornyiszent-miklósig tartott, onnan már kész az autópálya, így Dobri felé forgalommentes úton haladtam. Ez ismét nagyon kellemes út volt, enyhén emelkedett. Letenyére egy erősebb emelkedő után érkeztem, tartottam néhány perc pihenőt.
   Tovább haladva egyre közeledtem a Mura és Dráva deltájához. Molnárinál elfordultam Kanizsa felé, mely innen kb 20 km-re volt. A város közelsége miatt nőtt a forgalom, de nem volt vészes. A város főterén találkoztunk és ebéd után továbbindultunk Gyékényes irányába. A Mura másik partján haladtunk dél felé. Surd után Porrogszentkirály felé vezetett az utunk. Csodálatos kis falukon keltünk át - igaz, voltak szintkülönbségek. Porrogszentpálra is bementünk, megállt az idő.

  A "Porrogokat" magunk mögött hagyva értünk Gyékényesre. Kitekertünk a falu végére, ahol a térkép már az országhatárt jelezte. A Dráva környéke igazi érintetlen természeti egység, ha arra jársz, Neked is látnod kell.
    A kemping büféjében vacsoráztunk, majd nyugovóra tértünk.

   A hetedik nap reggelén esőre állt az idő. Bélavár, Vízvár irányába folytattuk utunkat. 160 km állt előttünk, ami hosszú út, főleg csomagokkal megrakva. Sík úton haladtunk, nem volt forgalom. Dél körül érkeztünk Barcsra. Megebédeltünk, majd Darány felé vettük az irányt. A 6-os úton haladtunk, meglepően kicsi volt a forgalom.
   Daránytól Sellyéig már királyi volt az út. Arra is "volt időnk", hogy Drávatamásiba betekerjünk. Sellyére 5 óra körül érkeztünk. Bementünk egy pizzériába, ebédeltünk még egyet.  Nagy szerencse, hogy a továbbiakban sík volt az út, mert ekkora távot nehezen nyomtunk volna le hegyen-völgyön át.
   Fogyott az idő, egyre sötétedett. szép volt a táj, kellemes az út, kicsi a forgalom.  Drávaszerdahelyre érve már sötét volt, lámpáztunk.  Harkányra este 10 órakor érkeztünk. Lerogytunk az egyik bár teraszán, ittunk egy teát, ami erőt adott. Megkerestük a kempinget, letáboroztunk. Volt mit kipihenni.

 Két pihenőnap következett. Első nap tervünk szerint busszal beutaztunk Pécsre. Nem szeretnék a város leírásában elmerülni, érdemes inkább a fotókat böngészni. Azt le kell szögezni: tisztaság, rend mindenhol. A város tele turistával, van minőségi látnivaló, kikapcsolódási lehetőség bőven. Az utolsó busszal mentünk vissza Harkányba, és így is csak töredékét láttuk a városnak.
   Másnap reggel arra ébredtünk, hogy esik.  Harkányban szerencsére ott a fürdő, meg is látogattuk hát - igazán kellemes volt.
   Délutánra kisütött a nap. Jobb híján ismét buszra pattantunk, s beutaztunk Pécsre. Most nem városnézés volt a terv, hanem mozi... Ennek révén eljutottunk a város külső részébe is, ami azért nem olyan lenyűgöző, mint a belváros, de ez talán természetes is.
   Gyalog sétáltunk vissza a központba a mozi után, ez kb. egy órás út volt. Megnéztük a kertvárost is, s leszögeztük: Pécs egy jó kis város. Harkányban egy pizzériában vacsoráztunk, majd nyugovóra tértünk.

  A tizedik nap reggelén ismét sütött a nap. Összepakoltunk a kétnapos táborozás után, és végre útra keltünk Siklós felé. Elhagyva a Siklósi-várat és a Szársomlyót, átrobogtunk Villányon  és Magyarbólyon át Kislippó, Bezedek felé. Nagyon szép vidék volt. Így értünk Majson keresztül Sátorhelyre, ahol az 1526-os Mohácsi Csata emlékére állított emlékparkot megnéztük. Innen Kölded majd Mohács következett.
   Ebéd után komppal keltünk át a Dunán. Csodálatos volt minden idő, út, nagyon élvezetem az egészet. A túlparton a gáton folytattuk az utat. Dunafalvánál sikerült eltévedni, de visszatérve a helyes útra haladtunk tovább Baja felé.
   Este 8 körül érhettünk a Sugovica parti kempingbe. 10 körül tértünk nyugovóra, elég hűvös volt.

   Az utolsó nap hosszú út várt ránk Kecskemétig. Bajától Jánosházán át Kiskunhalasra vezetett utunk. Az alföld már kevesebb izgalmat rejt, mint pl. Somogy vagy Baranya, a falvak messze vannak egymástól. Kiskunmajsán ebédeltünk,  majd Jászszentlászlónál letértünk Móricgát felé a semmibe. A térkép nem jelzett utat Móricgát és Bugacpusztaháza között, de találtunk a helyiek útbaigazítása szerint.

   Itt ismét nem volt forgalom. A bugaci vadászháznál kitűnő aszfaltút húzódik egészen az 54-es útig, Kecskemétig ezen kb. 17 km-t kellett megtenni, s elég nagy volt a forgalom. Nyolc óra körül értünk a városba, ahol még jócskán volt élet. A főtéren egy sörsátornál leültünk, s ittunk valamit. 155 kilométert tettünk meg, ami szép távolság.
   Kecskemétről vonattal robogtunk haza, így a Pest környéki utolsó kilométereket nem kellett bringával megtenni. A kaland teljes távja 1050 km volt, ami nem csak első túrának szép teljesítmény. Sok élménnyel és tapasztalattal gazdagodva tértünk haza.

Sárközi Dávid, 2005


 

 
Email cím
Jelszó

Regisztráció

 

 

 
             
   

ADVENTURES - Minden jog fenntartva - Sárközi Dávid 2005 - Jogi álláspont