| |
Túra időpontja
2005. július
Térképek, utak
-
Tata
-
Győr
-
Sopron
-
Fertő-Hanság
-
Körmend
-
Letenye
-
Szigetvár
-
Mohács
-
Bácsalmás
-
Kecskemét
-
Budapest
- Áttekintő
Fotók a túráról>
|
|
Az első túra... 1050km
Túránkat 2005 júliusának elejére
időzítettük. Az indulás napján háromnegyed ötkor találkoztunk a
Fogaskerekű alsó megállójában, majd az első járattal 5 órakor
felutaztunk a Szabadság hegyre. A János hegyen áthaladva eljutottunk
Budakeszire, s legurultunk a hosszú lejtőn, mely a városon vezet
keresztül. Az időjárás nem túlságosan kedvezett, a júliusi hónap
ellenére csak 10-12 fok volt a hőmérséklet, ráadásul erős nyugati szél
fújt, így a széllel is meg kellett küzdeni...
Az út első szakaszában - köszönhetően a friss erőnek - egyenletes
tempóban haladtunk, s magunk mögött hagytuk Páty, Zsámbék, Szomor, és
Gyermely településéket. Zsámbékon megálltunk, rövid pihenőt tartottunk.
Gyermelynél már meredekebb dombokkal kellett megküzdeni, s az erős szél
miatt még a lejtőkön is tekerni kellett, így az előrejutás nehezebb volt
a vártnál. Tarján előtt a Vértes oldalában néhány száz méteren toltuk a
bringát - mintegy pihenésképpen.
Tarjánban ismét rövid pihenőt tartottunk, majd az időjárásra való
tekintettel megváltoztattuk útvonal tervünket, ugyanis nem akartunk túl
sok energiát veszteni az Öreg Kovács csúcs körbejárásával, inkább
Tatabánya felé vettük az irányt, így nem kellett a Vértes tetejét
leküzdeni. Bár Tatabányán keresztül teljesen sík út vezetett, az erős
szél sok energiát elhasznált, ráadásul a térdem a túlzott terhelés miatt
sajogni kezdett. A város Tata felőli oldalán megálltunk egy Mekinél,
háromnegyed órát pihentünk és persze kajáltunk. Jó szolgálatot tett a
bekészített krém, mely jótékonyan csökkentette a terhelésből adódó
fájdalmat. A Mekitől Tatára az 1-es úton haladtunk
tovább - amikor a kerülőt választottuk, kénytelenek voltunk vállalni ezt
a kényelmetlenséget is Vértesszöllősön keresztül, nem volt más megoldás.
Tatán áthaladva Kocs felé
vettük az irányt. A szél továbbra is fújt, az út hullámzóan haladt
tovább, lejtők és emelkedők váltogatták egymást. Sebességünk 13-15
km/óra között mozgott, ami nem túl fényes érték, de a helyi szél és
útviszonyok ezt engedték. Kocson a presszóban ismét pihentünk kicsit, a
térdem miatt gyakran kellett pihenőt tartani - sajna az ellenszél nem
volt bekalkulálva. :)
Nagyigmándon áthaladva Bábolnára érkeztünk, majd Bana és Bőny
következett. Banán sikerült zárás előtt beesni a vegyesboltba, így
uzsonna-pihenőt tarthattunk, hisz az idő már 5 óra felé járt. Ekkor már
érezhető volt, hogy nem fogunk Balfra eljutni, mivel nem tudtunk a
tervezett átlagsebességgel haladni. Ekkor kitaláltuk, hogy Győrbe
szálljunk meg, s majd következő nap folytassuk az utat. Nem volt mit
tenni, az idő fogytán volt, s az erőnket is megtépázta az út rendesen.
Bőnyön keresztül haladtunk Győr felé, az M1-es felüljáróján
csináltunk néhány fényképet. Itt már szinte teljesen sík volt a terep,
dél fele tekintve láttuk a Pannonhalmi apátság épületét. Még 10
kilométer volt hátra, az idő este 6 fele járt. Fél hét után érkeztünk
Győrbe, délkelet felől bekarikáztunk a városba, a centrumban a Tourist
Information pontot kerestük, és hamar meg is találtuk. A
kemping-információ birtokában vissza indultunk a külvárosba, a kempinget
itt találtuk meg.
A sátrakat még világosban állítottuk fel, a kempingben rajtunk
kívül nem volt senki! A táborverés után felkerestük a közelben található
éttermet, melyről szintén a TI ponton kaptunk felvilágosítást. Az
étterem egy harmadosztályú kocsma volt, meleg konyhával. Nem volt nagy
ételválaszték, de kaptunk marhapörköltet tésztával, s bár nem volt
kifogástalan a koszt, kellően fáradtak és éhesek voltunk ahhoz, hogy
megfeleljen. Kaja után mentünk lefeküdni. Ma 155 km-t tekertünk.
A második napon hét
körül ébredtünk, nagyon hideg volt. Zuhanyzás közben arra gondoltam,
hogy lehet, hogy a nap egyetlen pozitív élménye a forró zuhany lesz,
ezért jó sokat álltam a víz alatt.
A táborbontás 2 órát vett igénybe, nagyjából fél tíz volt, mire
minden csomag felkerült a bringákra. Visszatekertünk a központba, kajáltunk.
11 óra volt, amikor elindultunk
Fertőd felé. Győrből Ikrényen keresztül kellett elérni a 85-ös utat, de
a kivezető út már gyanúsan forgalmas volt. Nem volt azonban más
választás, csak az 1-es út. Még a városon belül elértük az Ikrénybe
vezető utat, ezen végigkarikázva a falu után elértük a főutat. Nagyon
nagy volt a kamionforgalom az úton, de nem akartunk időt veszíteni
azzal, hogy visszamegyünk Győrbe, és Győrzámoly felé megyünk, hanem
nekivágtunk ennek a szakasznak. Az első lehajtásig nagyjából
hét kilométert tettünk meg, de ez pont elég volt... Enesénél ismét
módosítottuk az útvonalat, észak felé vettük az irányt, szerencsénkre.
Bezi, Fehértó, Markotabödöge, Cakóháza, Rábcakapi úton haladtunk tovább.
Kellemes melegben, szélcsendben tekertünk át a kis falvakon, a
hatodrendű műutakon semmilyen forgalom nem volt, csak néha jött egy-egy
traktor. Utunk egyik legszebb szakasza volt a Bezi-Rábcakapi szakasz.
Markotabödöge lakossága 490 fő.
Rábcakapitól nyugatra folytattuk az utat, még mindig nagyon kis
forgalmú úton haladva, szántóföldek között. Egy helyen kihúztunk néhány
hagymát, s kenyérrel megettük. Jó volt, köszönjük. Később áthaladtunk
Bősárkányon, mely a régióban nagyobb településnek számít, bár csak
község, nem város. Sokat nem láttunk belőle mi sem. A vonatsínek után
Acsalag következett, majd a Fertő-Hanság nemzeti park mellett haladva
kerekeztünk Osli felé. A közel tíz kilométeres szakasz a nemzeti park
mellett egy igazi kerékpáros unikum. Forgalommentes, sík és nyílegyenes
úton haladtunk, igazán szép és ajánlott útvonalon érkeztünk Osliba. Az
igényesen kialakított fogadóban nem tudtak meleg ételt adni, de azért
itt tartottuk meg pihenőnket, mivel a térdem még mindig sajgott, így a
krémet ismét használni kellett. Úgy döntöttünk, hogy Vitnyéd felé
haladunk tovább, mivel ez volt a legrövidebb út Fertőd felé. Így azonban
ismét vállalni kellett a 85-ös forgalmát, s csak reménykedtünk, hogy
délutánra csökkent a forgalom.
Jó választás volt... Kapuváron keresztül érkeztünk Vitnyédre, s
szerencsénkre itt végig kerékpár út vezetett a két település között. Már
szemerkélt az eső. Még Enesén kaptunk egy ajánlást a Vitnyédi "kamionos"
csárda javára, s mivel Osliban nem tudtunk enni (csak fagyit), ezért úgy
döntöttünk, kipróbáljuk. Bejött.
Mire megkajáltunk, kisütött a
nap. A 85-ös úton 3 kilométert tekerve érkeztünk Fertőendrédre, majd
Fertődre. Igaz, volt egy kis forgalom, de azért járható volt az út.
Fertődön a táborhely keresés előtt gyorsan megnéztük a kastély elülső
udvarát, melynek felújítása szépen sikerült. Miután felállítottuk sátrainkat, sétára indultunk. Vacsora a Kastélykert étteremben, majd megnéztük a
kastély hatalmas (több kilométeres) hátsó parkját, és a többi ide vágó
érdekességet. Sötétedés után is készítettünk néhány fotót, az éjszaka is
látogatható park is nagyon szép volt.
Egy esti tea után mentünk aludni... Ezen a napon 103 km-t
haladtunk.
Harmadnap
amolyan pihenőnap lett, Ausztria felé vettem az irányt. Az eredeti terv
a Fertő-tó megkerülése volt. Fertőd, Pamhagen, Apleton, Ilmitz útvonalon haladtam, nem volt túl
izgalmas a táj, jobbra búza, balra kukorica, majd fordítva... Néha egy
mákföld!! Az út itt teljesen sík. Ilmitzbe a benzinkúton szemből érkező
magyar kerékpárosokkal találkoztam, és kiderült, hogy a tó körüli út
közel sem olyan érdekes-romantikus, mint ahogy az a térképen látszik, s
az út nem halad a tó mellett ezért nem sokat látni. Módosítottam az
útitervet.
Ilmitznél letekertem a tóhoz, ahol igen színvonalas strandot találtam. A
bejáratnál a portaszolgálat belépődíjat szed (természetesen), de mivel
szóltam, hogy a kikötőbe megyek, a komphoz, szó nélkül beengedtek. A hajó viteldíja 5
euró, a kerékpárért nem kérnek pénzt külön. Az
út kb. 20 perc, Mörbish am See a célállomás. Innen csak
néhány perc a Fertőrákosi határállomás.
A kőfejtő érdekes látnivaló, páratlan az országban. Innen enyhe terepen
halad az út Balfon át Fertőbozra. Az új útvonalba belefért a Nagycenk
felé való eltérés, de Bozról igen meredeken kell haladni kb 1 km-t, de
megéri! Szép a táj, a domb tetejétől lejt az út, és Nagycenk is
tartogat látnivalót, mint például a Széchenyi kastély és mauzóleum.
Innen a hétvégére való tekintettel a 85-ös úton indultam tovább.
6-7 km után fordultam balra, Fertőszéplak felé. Éppen búcsú volt, így
nem időztem sokat az amúgy szép kis faluban, a műemléktemplom
megtekintése után visszatértem Fertődre, a kempingbe. Szép túranap állt
mögöttem, 70 km-t tekertem enyhe terepen.
A negyedik napon hosszú és közepesen
nehéz terep várt rám. Fertőszentmiklós, Röjtökmuzsaj, Lövő, Vöcsej,
Sopronhorpács, Peresznye, Horvátzsidány útvonalon érkeztem Kőszegre. A
városban több csalódás is ért. Mivel hétfő volt, a Jurisics vár
zárva volt, ami szerintem egy elavult rendszer. Többen szerették volna
látni a várat azalatt a néhány perc alatt, amíg ott voltam. Sajnálatos a városban az idegenforgalmi irányítás hiánya.
Sehol egy tábla, merre menjek, mit nézzek, stb. A Tourinform irodát 20
percig kerestem. Végül fogtam a drótszamarat, felültem rá, és hátat
fordítottam a városnak. sajnáltam, mert Kőszeg kedvenc városaim közé
tartozott, de sajnos csalódást okozott.
Hegyes-völgyes úton folytattam az utat. Meleg, száraz idő
volt, rengeteget ittam. Kőszegtől a Velem, Kőszegszerdahely, Bozsok, Bucsu
útvonalon haladtam. Hosszabb lakatlan területek követték egymást Bozsok
után, a táj igen szép, nyugalmat árasztó volt. Emelkedők és lejtők
váltogatták egymást, de itt már kevésbé volt fárasztó a haladás,
csökkentek a szintkülönbségek. Bucsu után egy erős emelkedőn kellett
feljutni, mely kb. 600 méter hosszú volt, innentől Szombathelyig egy
nagyon szép fennsíkon haladtam.
A Szombathelyi kemping 3 csillagos. Szép
vizesblokk, kellemes füves-árnyékos terepviszonyok, tisztaság fogadott.
Bárcsak minden kemping ilyen lehetne... Ráadásul a város közepén, a
strand mellett... Király. A sátorverés után elkarikáztam a közeli Tescoba, pótoltam hiányzó készleteimet, reggelit vettem, majd aludni
tértem. 88 kilométert haladtam, közepesen nehéz terepen.
Az ötödök napon
Szombathelyről reggeli
után indultam tovább. Ják felé vettem az irány Nára községen keresztül . A
jáki templom - hazánk legjelentősebb román stílusú
temploma - igazi érdekesség. Mellette található a plébánia múzeum, ezt
sem szabad kihagyni.
Jáktól Körmendig Rádóckölkeden és Harasztifalun
keresztül vezetett az út. Enyhe terepviszonyok mellett nagyon szép tájon
haladtam. Körmenden a Batthyány kastélyban egy egytermes kiállítás lehetett megtekinteni, ami a kastély és parkja impozáns
méretéhez képes nagyon szerény volt.
Mindenesetre a kastély szép, bár belülről nem látogatható!!
Körmend után néhány kilométert Nádasdig a 86-os úton tettem meg, majd Nádasdtól
Őrimagyarósdon keresztül Felsőjánosfáig csodálatos erdőn keresztül
vezetett az út, szinte nem volt semmi forgalom. Utólag ezt az útvonalat
találtam az egész 1100 km-es túra egyik legszebb részének. Az erdőben
egy fán láttam egy sast, de mire megálltam, visszalopóztam, már nem volt
sehol. :)
Csödére 600 métert igen meredek úton kellett megtenni. Továbbhaladva Csöde
után meglepetés ért... Elfogyott az út. A falu határában vége volt az
aszfaltnak, s egy kis földút vezetett csak az erdőbe. Szerencsére épp
egy falubelibe botlottam, akitől megtudtam, hogy az út pár száz méter
múlva folytatódni fog az erdőben.
Kerkafalván át szinte egyenes út vezetett Lentibe Csesztregen keresztül. Nagyon szép vidék. Lentiben találtam az ország
legszebb kempingjét. Kultúrált környezet, tisztaság mindenhol.
Táborverés után mentem egy kört a városban, de igazi látványosság
nem esett utamba... Vettem egy újságot, melyet lefekvés előtt
elolvastam.
Hatodik napomon Lentiről
korán tovább indultam, mivel Nagykanizsán kellett a tesómmal találkozni. A térkép nem jelölte,
hogy a Lentit Letenyével összekötő út egy része a nemzetközi TIR
útvonal. Nagy volt a kamion forgalom. Ez az
állapot Tornyiszent-miklósig tartott, onnan már kész az autópálya, így
Dobri felé forgalommentes úton haladtam. Ez ismét nagyon kellemes út
volt, enyhén emelkedett. Letenyére egy erősebb emelkedő után érkeztem,
tartottam néhány perc pihenőt.
Tovább
haladva egyre közeledtem a Mura és Dráva deltájához. Molnárinál
elfordultam Kanizsa felé, mely innen kb 20 km-re volt. A város közelsége
miatt nőtt a forgalom, de nem volt vészes. A város főterén találkoztunk
és ebéd után továbbindultunk Gyékényes irányába. A Mura másik
partján haladtunk dél felé. Surd után Porrogszentkirály felé vezetett az
utunk. Csodálatos kis falukon keltünk át - igaz, voltak
szintkülönbségek. Porrogszentpálra is bementünk, megállt az idő.
A "Porrogokat" magunk mögött hagyva értünk Gyékényesre. Kitekertünk a falu végére, ahol a térkép már az országhatárt
jelezte. A Dráva környéke igazi érintetlen természeti egység, ha arra
jársz, Neked is látnod kell.
A kemping büféjében vacsoráztunk, majd nyugovóra tértünk.
A hetedik nap reggelén
esőre állt az idő. Bélavár, Vízvár
irányába folytattuk utunkat. 160 km állt előttünk, ami
hosszú út, főleg csomagokkal megrakva. Sík úton haladtunk, nem volt forgalom. Dél körül
érkeztünk Barcsra. Megebédeltünk, majd Darány felé vettük az irányt. A
6-os úton haladtunk, meglepően kicsi volt a forgalom.
Daránytól Sellyéig már királyi volt az út. Arra is "volt időnk",
hogy Drávatamásiba betekerjünk. Sellyére 5 óra körül érkeztünk. Bementünk egy pizzériába,
ebédeltünk még egyet. Nagy szerencse, hogy a továbbiakban sík volt
az út, mert ekkora távot nehezen nyomtunk volna le hegyen-völgyön át.
Fogyott az idő, egyre sötétedett. szép volt a táj, kellemes az út,
kicsi a forgalom. Drávaszerdahelyre érve már sötét volt, lámpáztunk.
Harkányra este 10 órakor érkeztünk. Lerogytunk az egyik bár teraszán,
ittunk egy teát, ami erőt adott. Megkerestük a kempinget, letáboroztunk.
Volt mit kipihenni.
Két pihenőnap következett. Első nap tervünk szerint busszal
beutaztunk Pécsre. Nem szeretnék a város leírásában elmerülni, érdemes
inkább a fotókat böngészni. Azt le
kell szögezni: tisztaság, rend mindenhol. A
város tele turistával, van minőségi látnivaló, kikapcsolódási lehetőség
bőven. Az utolsó busszal mentünk vissza
Harkányba, és így is csak töredékét láttuk a városnak.
Másnap reggel arra ébredtünk, hogy esik. Harkányban
szerencsére ott a fürdő, meg is látogattuk hát - igazán kellemes volt.
Délutánra kisütött a nap. Jobb híján ismét buszra
pattantunk, s beutaztunk Pécsre. Most nem városnézés volt a terv, hanem
mozi... Ennek révén eljutottunk a város külső részébe is, ami azért nem
olyan lenyűgöző, mint a belváros, de ez talán természetes is.
Gyalog sétáltunk vissza a központba a mozi után, ez kb. egy órás út
volt. Megnéztük a kertvárost is, s leszögeztük: Pécs egy jó kis város.
Harkányban egy pizzériában vacsoráztunk, majd nyugovóra tértünk.
A tizedik nap reggelén ismét
sütött a nap. Összepakoltunk a kétnapos táborozás után, és végre útra
keltünk Siklós felé. Elhagyva a Siklósi-várat és a Szársomlyót,
átrobogtunk Villányon és Magyarbólyon át Kislippó, Bezedek felé. Nagyon szép vidék volt. Így értünk Majson
keresztül Sátorhelyre, ahol az 1526-os Mohácsi Csata emlékére állított
emlékparkot megnéztük. Innen Kölded majd Mohács következett.
Ebéd után komppal keltünk át a Dunán. Csodálatos volt minden idő,
út, nagyon élvezetem az egészet. A túlparton a gáton folytattuk az utat. Dunafalvánál sikerült eltévedni,
de visszatérve a helyes útra haladtunk tovább Baja felé.
Este 8 körül érhettünk a Sugovica parti
kempingbe. 10 körül tértünk nyugovóra, elég
hűvös volt.
Az utolsó nap hosszú út várt ránk
Kecskemétig. Bajától Jánosházán át Kiskunhalasra vezetett utunk. Az
alföld már kevesebb izgalmat rejt, mint pl. Somogy vagy Baranya, a
falvak messze vannak egymástól. Kiskunmajsán ebédeltünk, majd Jászszentlászlónál letértünk Móricgát felé a semmibe. A
térkép nem jelzett utat Móricgát és Bugacpusztaháza között, de találtunk
a helyiek útbaigazítása szerint.
Itt ismét nem volt forgalom. A bugaci vadászháznál
kitűnő aszfaltút húzódik egészen az 54-es útig, Kecskemétig ezen kb.
17 km-t kellett megtenni, s elég nagy volt a forgalom. Nyolc óra körül értünk a városba, ahol
még jócskán volt élet. A főtéren egy sörsátornál leültünk, s ittunk
valamit. 155 kilométert tettünk meg, ami szép távolság.
Kecskemétről vonattal robogtunk haza, így a Pest környéki utolsó
kilométereket nem kellett bringával megtenni. A kaland teljes távja 1050
km volt, ami nem csak első túrának szép teljesítmény. Sok élménnyel és
tapasztalattal gazdagodva tértünk haza.
Sárközi Dávid, 2005
|
|
Regisztráció
 | |
