i          On the hill. . .


Második túra
Szilvásvárad - Lillafüred
Miskolc - Tokaj
Sárospatak
Felsőberecki
360km

Fotók

 

Vissza a kezdőoldalra

 

Végrehajtott túrák
(2005)

- The First of the Journey
    (2005. 07 hó, 11 nap, 1050km)
- On the hill ...
   (2005. 08 hó, 4 nap, 360km)
- The lost boy tour
   (2005.08 hó, 5 nap, 450km)
- Rainy Day
   (2005. 09.17. 80km)
- Gyűrűfű
   (2005. 10. 22.55km)

 

 

Sárközi Dávid - 2005
Minden jog fenntartva
 


SMS: 0620 394 1685
  Első nap: Kellemes melegben indultunk korán reggel a KEPUBÓL, egészen Adácsig vonattal mentünk, ez kb 40 perc utazást jelentett. Adácstól Gyöngyös érintésével vezetett az utunk a Mátra lába felé. Bár korán volt, éreztük, hogy a meteorológia előrejelzése a meleggel kapcsolatban igaz lesz. Felkaptattunk a hármason a Gyöngyösről kivezető rövid szakaszon, majd Abasár felé kanyarodtunk. Cikk-cakkos hegyi úton haladtunk, Markaz, Domoszló, Verpelét irányába. 41 fok volt, nem fáztunk. Egerben kellett volna kajálnunk valamit, kettő felé értünk oda, és elég kemény emelkedők voltak a Mátra nyúlványai, de fáradtak voltunk megállni.
   Mindig az volt a jelszó, hogy majd... Így érkeztünk Szarvaskőre, ahol nem lehetett halogatni a kajálást. Csodálatos kis patakvölgyben, hatalmas sziklák lábánál találtunk éttermet, a kiszolgálás és a kaja pocsék volt, de kárpótolt a táj, a környezet látványa. Rövid pihenő után tovább indultunk. Közepes forgalmú úton, de nagyon szép tájakon haladtunk Szilvásvárad irányába. Itt már nem tréfáltak az emelkedők, a Bükk oldalában tekertünk. Érezhető volt, ahogy a csomag húzza vissza a bringát, 44 fokban nyomtuk a pedált. Délután 6-ra értünk célhelyünkre, s táborverés után szétnéztünk a Szalajka-völgy turistákat csalogató részein. Mivel egen fáradtak voltunk, a kemping éttermében kajálunk, majd nyugovóra tértünk.		  

  
  Második nap: Kemény délelőtt várt ránk. Átkelés az Istállóskőn. (Majdnem). A Bálványos csúcs érintésével haladtunk tovább Szilvásváradról. Folyamatosan emelkedett az út kb 15 km-en keresztül, nagyon lassan haladtunk. Több óra alatt értünk az Olasz-kapuhoz, de a hegy, az erdő, és néhol a kilátás olyan volt, amihez fogható Magyarországon is kevés van, pedig rengeteg szép hely van, elhiheted. MEGÉRTE. A Nagymezőn keresztül jutottunk el Jávorkútra. Innen indult az igazi lejtő, egészen Lilafüredig gurultunk, hihetetlen tempóban. Brutál volt.
   Kettő körül értünk Miskolcra, Mcebédeltünk. 44 fok volt ismét, de menni kellett, hosszú napra indultunk... Kistokaj, Sajópetri, Bőcs, Hernádnémeti irányába nyomultunk tovább, itt már szinte sík útvonalon, inkább csak jólesően hullámzott a táj... Gesztelytől szinte egyenes út vezetett Szerencsre, egy kicsit főúton is haladni kellett, de már mindegy volt, kellemesen fáradtak voltunk.
   A terv szerint Mezőzomborban kellett volna sátoroznunk, de nem találtunk kempinget, pedig megkérdeztünk egy embert is, akiről kiderült, hogy a falu bolondja volt... És ez komoly...
   Nem volt mit tenni, overdrive, azaz rástartoltunk a Tokaji kempinre, ami még 25 km-re volt. Előre dolgoz tunk. Tokajra meglehetősen fáradtan érkeztünk, de mivel már "rutinos" túrázók vagyunk, megnéztük mindhárom kempinget, mielőtt lepakoltunk volna. Kiválasztottuk a legígéretesebbet, majd vacsora után néztünk. Tokaj túristaparadicsom (szerintük), így az árak is érdekesek, csak szólok. Kaja után nyugovóra tértünk, de a napnak nem volt még vége. Csak azt hittük...
   Éjfél körül iszonyatos zajra ébredtünk. (Én szabad ég alatt aludtam). Azt láttam, hogy egy szippantós traktor áll a fejemnél, és a gazda nagyon dolgozik... Mint kiderült , a kemping szarát jött elszállítani. Éjfélkor.
Mikor a közelben tébláboló őrt kérdeztük a fejleményekről, elszaladt a tulajdonosért, aki mint felbőszült bika jött a helyszínre, hogy megnézze, "miért cirkuszolnak a pesti urak". Mikor elmondtuk, hogy csak pihenni szeretnénk, reggel dolgunk van, akkor közölte, hogy milyen hálátlanok vagyunk, amikor Ő külön pénzt ad a szippantósnak, hogy egyáltalán elvigye a szart, "és ha nem tetszik, alhatunk a kerítésen kívül is"... Persze előre fizettünk mindenért, ahogy kell... Hiába, Szabolcsba érkeztünk... Szerencsére megnyugtatott, hogy az éjszaka folyamán még egyszer jön a gép, mert sok a szar. Megköszöntük, és lefeküdtünk. A büdös paraszt. Mert az volt, egy szabolcsi büdös paraszt...
   Ja, hogy el ne felejtsem: ez a kemping a tokaji Tisza-hid bal oldalán levő kemping, az étterem után, ahogy áthaladunk Rakamaz felé... Ha esetleg arra járnál, tudd, hova mész...		  

  Harmadik nap: Kedves vendéglátónktól kora reggel búcsúztunk. Nem várt ránk hosszú út, így kényelmes tempóban indultunk neki az útnak. Rakamazig egy rövid szakaszt kétszámjegyű úton tettünk  meg, s a település határában örömmel fedeztünk fel egy Shell kutat, ahol tudtunk venni valami kaját - mert a kemping közelében ehhez nem volt kedvünk. Melegnek ígérkezett az idő. Rakamaztól kerékpár út vezetett tovább, de nem volt nagy a forgalom amúgy se. Balsa felé vettük az irányt. A kompot kerestük, mely segítségével átjutottunk a Tiszán. A komp érdekes kis szerkezet volt, egy traktor motorja hajtotta, a viteldíj 30 forint volt. Ugyanez Szentendrénél 300. No comment.
   Átjutva a folyón rövid ideig az ártérben haladtunk. Az első útelágazáshoz érve rossz felé kanyarodtunk, s 2-3 kilométer tekerés után egy kis telepre jutottunk, ahol szerencsére találkoztunk valakivel, aki útbaigazított a helyes irányba minket - vissz kellett fordulni. Rátalálva "utunkra" folytattuk a menetet. Bálványos érintésével haladtunk, bár ez a település nem szerepelt a térképemen. De van fotónk, szóval tuti ott voltunk... Vagy nem?
   Dél körül értünk Sárospatakra. A célba vett kemping pont a bevezető szakaszon volt, így megtekintettük a "felhozatalt". Mit mondjak: lehangoló volt. Homokos altalaj, nem túl higiénikus vizesblokk, s persze 0 vendég. Tanácstalanok voltunk, mert olyan volt a hely, hogy nem mertük volna otthagyni a sátrakat se, s mivel dél volt, valamit tenni kellett... Gondoltuk, egyenlőre szétnézünk a városba csomagokkal, így nem pakoltunk le.
A városba beljebb tekerve jött az ötlet: kollégium. Úgy van, hisz egyetemi város, vagy mi a fene 'Patak. S úgy is lett... Megkerestünk egy koleszt, s rövid győzködés után kaptunk egy egyszerű kis szobát, 500 forintért!!
Ha meggondolom, hogy a legputrisabb kemping is 2-3-szor ennyibe kerül... Ágy, tv, fürdőszoba, igazi falak... Mi kell még. Nagy komfortugrás volt ez a mocskos kis kempinghez képest. Lepakoltunk, s szétnéztünk a városba. A Rákóczi vár szép volt, bár a fotójegy 3000 forintba került, ami maga a rablás. Szerinted vettünk?
    Este felé egy étteremben vacsoráztunk, s boldogok voltunk nagyon. 		 
Negyedik nap:  Nem túl korán reggel egy jó kis sonkás-sajtos-tejfölös lángossal indítottunk, majd nekivágtunk az utsó 18 kilométernek Felsőberecki felé. Eseménymentes, tehát szép vidéken haladtunk át Vajdácska irányába. Jó volt az idő, s 11 felé 'bereckiben voltunk. Ez az ország vége, átláttunk külhonba. Kitekertünk a falu végére, mielőtt a folyó parti kempingbe vettük az irányt. Kétszáz lelkes kis falucska, nagy nyugalom. A Bodrog partján a kempingben volt találkozónk az evezős csapattal. Mivel korán volt a napból, lementünk a folyóhoz, s amit régen nem volt lehetőségem tenni: fürödtem egy folyóban. Tiszta vizű, erős sodrású folyó a Bodrog, nagy élmény volt megmártózni benne. Strandolás után-közben érkeztek az ismerősök, ki busszal, kivonattal, majd komppal  közelített. A komp itt már kézi erővel mozgatott szerkezet, ilyet még nem láttam eddig, hát nagy élmény volt -néhány sörért- oda s vissza utazni a folyón.
   Sajnos délutánba hajlott az idő, indulnom kellett vissza Patakra. Egyedül kicsit unalmasabb volt az út, de készítettem egy-két szép képet a környékről. A koleszban gyorsan nyugovóra tértem - persze előtte összekészültem a reggeli vonatozásra...

A Vége: Kilenc órakor indultam a vonattal Budapest felé. Koszos kis dízel vonattal jöttünk Miskolcig, az ablakból néztem a tájat, melyet előtte bringával tettünk meg - mit mondhatnék? Ismét csodálatos élménnyel gazdagodva térek haza, s fejemben a pihenés vágyán túl újabb utak motoszkálnak.