Aktuális

Galéria

Fórum Cuccok   2007 2006 2005 Kapcsolat
Információk   Közösség
 

Túra időpontja
2006. 08. 26 - 27
 

Túra útvonala
Bp - Körmend - Nádasd-Csöde
Csesztreg
 
A második nap a Zalai dombságon keresztül a Kis-Balaton mentén Máriafürdő-Bp
 

A túra térképe>>

Fotók a túráról>>

 


 

 

A nádasdi erdőben...

  A nádasdi erdő még 2005-ben keltette fel a figyelmemet, szépségével és egyedi atmoszférájával ugyanis a legszebb kerékpáros kirándulóhelyek egyike. Gondolatban 5 csillag került a térképre az útvonal mellé, és ez vezérelt, amikor 2006-ban ismét tervbe vettem ezt a túrát.
   Szokás szerint meghirdetésre került az út, többen jelentkeztek is, de aztán valahogy úgy alakult, hogy mire a túra napja elérkezett, mindenkinek fontosabb dolga akadt. Egyvalakit -Edinát- én magam riasztottam el pont azzal, hogy nagyon kevesen leszünk -Tőle külön elnézést kérek, amiért megfosztottam ettől a hétvégétől.
   A meteorológia esőt, zivatart ígért a hét végére, ebből nagyjából tudni lehetett, hogy nagyon szép idő lesz. Mivel pénteken kicsit későig fent voltunk, az indulás időpontját későbbre, 9 órára helyeztük át, ekkor is volt még reálisan használható vonat Körmendre. A Magyar rémÁllamvasutakkal utazunk, nem is nagyon akarok mesélni erről, aki próbált már Magyarországon vonattal és bringával közlekedni, az nagyjából tudja, mire számíthat. Bár talán azt nem gondolja normális ember, hogy egy kerékpár szállítós járatnak meghirdetett járatról út közben lekapcsolják a kerékpár szállító kocsit, de hát ez van, valahogy csak leértünk Körmendre, igaz, így 2 átszállással.
   Csodálatos időnk volt hét ágra sütött a nap, mégsem volt meleg. Egyből a kastély felé vettük az utunkat, sajnálatos, hogy a hatalmas épület állaga évről-évre láthatóan romlik. Már megszokhattuk, hogy mindenre van pénz, csak épp amire kéne, arra nincs. Az épületben szerény kiállításon tekinthető meg az utolsó Batthyány gróf életén keresztül a család munkássága. A kastély nagy része nem látogatható, igaz, minek is lenne, csak málladozó falakkal találkozna az ide betévedő.
   A park hasonló állapotban van, a fák még csak-csak nőnek, ahhoz nem kell sok áldozat, de az utak, a parkosítás nagyon sok kívánni valót hagy maga után ezen a csodálatos birtokon. Néhol a sáron átgázolva jutottunk a park fő út felőli oldalára. Mivel már jócskán elszaladt az idő, valami kaja után kellett nézni. A közelben találtunk egy számunkra pont megfelelő helyi gyors éttermet, ahol megoldást nyertünk problémánkra.
   Nádasd felé tavaly forgalmas úton mentem, ám most a szombat délután jótékony hatása érezhető volt, nemhogy kamion, de jóformán személyautó se haladt el mellettünk. Három kilométert haladva elértük az erdei utat. Ez teljesen forgalommentes út Nádasd és Felsőjánosfa között. Eleinte síkon halad az út, a környező erdő vegyesen fenyő és tölgy keveréke. Néhol erdészeti utak nyílnak a műútról, ettől eltekintve áthatolhatatlan a sűrűség. Itt láttam nagyon közelről egy sast természetes környezetében, s nem is gondoltam volna, hogy ez megismétlődhet... Ám megtörtént. Épp elhagytuk azt a jellegzetes kiszáradt fát, ahol tavaly épp csak néhány méterre haladtam el egy ragadozó mellett, amikor arra lettem figyelmes, hogy az út fölött egy nagy árnyék libben át. Ahogy tovább haladtunk, erősen figyeltem a sötét lombkoronát, s egyszer csak megláttam a hatalmas madarat. Persze az is minket, így csak rövid időnk volt megfigyelni, ahogy szárnyakat bont, s eltűnik a fák között.
   Rövidesen lejteni kezd az út, s Őrimagyarósdon találja magát az ember hirtelen. Itt több útelágazás is rendelkezésre áll, mi Csöde felé kanyarodtunk. Fálsőjánosfán rövid pihenő után a hegy felé fordulva közepes meredek úton tekertünk Csöde község felé. A hegy -visszatekintve- nem olyan meredek, mint emlékezetemben élt, igaz, tavaly nehezebb felszereléssel jártam itt. A tetőre felérve jól esett a Sárkány fogadóban egy üdítő.
   A falu végén elfogy az út. Néhány száz métert aszfaltozatlan úton kell megtenni az erdő széléig, itt jobbra fordulva újabb kétszáz méter a sorompóig. Most nyitva volt- úgy látszik, csak hétvégén korlátozzák az autós turistákat. Kár, én lehegeszteném az eszközt, de hát ez csak egy vízió részemről. Szerencsére így is csak kevesen ismerik az utat, mely a völgybe vezet, Kerkafalva határába. Igazi hullámvasút ez a szakasz, a közepes minőségű aszfalton jót lehet bringázni, viszonylag kevés munkával is. Kerkafalván keskeny út vezet keresztül ebből az irányból, de mivel pont a református templom előtt vezet el, így lehetőség volt ennek a megtekintésére is - tavaly ezt úgyis elmulasztottam megtenni.
   Csesztreg a következő település, már csak néhány kilométer volt hátra, az idő hét felé járt. Nem volt hideg, de érezhető volt az este közeledte. Nem bántuk, hogy lassan közeledünk szállásunk felé. A településen hamar megtaláltuk a Torony panziót. Vacsora után a bringákat felvittük az emeletre - az ördög sosem alszik. A fárasztó vonatozós nap után könnyedén elaludtunk - reggel hétre kértük a reggelit.

   Nem volt könnyű felkelni. Az emeleti ablakon kinézve igazi nyár végi kép fogadott - a környező földeken pára lengedezett mindenhol. A nagyon gyenge napsütés egyenlőre erőtlen volt, de még korai volt az idő. Remek reggelink után összeszedtük magunkat, s nyolc óra után valamivel elindultunk a zalai dombság felé. Az első időben nagyon elkelt a pulóver, csípős idő volt. A harmat épp csak nem vált dérré, bár a hőmérő nem mutatott túl hideget. A harmadik-negyedik dombnál aztán -kilenc után- lekívánkozott a meleg ruha. Magára talált a nap, innentől csodálatos idő volt - nem mintha eddig lehetett volna rá panaszunk.
   A zalai dombság nem könnyű terep. Sokfelé bringáztam Magyarországon, de bátran állítom, hogy a Bükkben, a Mátrában, de a Mecsekben sem nehezebb a bringás dolga, mint itt. Az utak úgy vannak kijelölve, hogy sokszor párhuzamosak a dombbal, így nem adják egy szerpentin kényelmes lehetőségét. Egyik domb a másikat követi, a legurulások nagyon élvezetesek, igaz, az útburkolat minősége néhol csak közepes. A kiválasztott útvonalon nagyon kicsi volt vasárnap délelőtt a forgalom, így igazi élménybringázásban volt részünk. A kanyargós útvonalon Becsvölgye, Bocföld és Sárhida következett - ide dél körül érkeztünk. Rövid pihenő beiktatásával indultunk tovább Zalaszentmihály felé. Következett még jó néhány emelkedő és lejtő, míg elértük a 74-75 utak kereszteződését.
   A tervvel ellentétben nem a 74-es, hanem a 75-ös úton haladtunk Keszthely felé. Nagyon szép, kis forgalmú ez a főút vasárnap, sűrűn szegélyezik fák, sok helyen sűrű erdőn haladtunk át. Néhány kilométer után Pacsára értünk, majd ezt elhagyva jobbra fordultunk Dióskál felé. Itt már elég éhesek voltunk, de ez remek hajtóerő. Az utolsó kilométerek már híján voltak az emelkedőknek, most -hogy elkanyarodtunk -, ismét emelkedni kezdett az út. A domb tetejére érve a távolban feltűnt Badacsony jellegzetes formája. A faluban nem találtunk éttermet, ahogy a következőben sem, viszont egy csodálatos puffertározóra bukkantunk, egy zsilippel a Kis Balaton felé. A víz fölött kócsagok repültek, a tavon hattyúk és kacsák úszkáltak, mint egy mesében. A gáton a tó közepéig tudtunk bemenni.
   A régióból kiérve a Zalakarosra tartó útra értünk. Erről nemsokára kelet felé fordulva a Kis Balaton északi csücskénél találtuk magunkat. Kiváló minőségű új út vezet itt keresztül Zalavár felé, jobb kéz felől a Cirill-Metod emlékhellyel. Éttermet itt sem találtunk, de a táj szépsége, a nyugodt környezet - ha csak időszakosan is, de kárpótolt ezért. Zalavárt elhagyva a Sármellék felé vezető úton érkeztünk a Katica csárdához, ahol végre ebédhez jutottunk. Közben kissé beborult az idő, majd-majd esősre fordult, de mire az étkezéssel végeztünk, ismét sütött a nap.
   Sármellék után a 76-os úton fél óra alatt értük el a Balaton nyugati szegletét. Nagyon korán volt a tervhez képest, talán fél négy. Szentgyörgyön megnéztük a vasúti lehetőségeket, de mivel gyerek volt az idő, s bővében voltunk az energiának, Fonyódot választottuk a a túra végállomásaként. A jól ismert kerékpáros útvonalon bringáztunk a végállomás felé. Itt már nyoma sincs természetes környezetnek, a Balatonpart  elvesztette személyiségét. Bélatelep után öt körül értünk Fonyódra, még volt időnk egy teára a vonatig.
   Az utolsó pillanatokig napsütéses álom időnk volt. Már a peronon álltunk, amikor leszakadt az ég. Az utóbbi hónapokban már megszokott felhőszakadás zúdult az állomásra. Mivel a vonat késett (meglepő??), volt időnk felölteni esővédő ruhánkat - ami még erre a rövid időre is indokolt volt, mert bár fedett helyen álltunk, a vonat megérkezése után bőrig áztunk volna a felszállás alatt. Így azonban ezt is megúsztuk - és nem a szó szoros értelmében. A tervezettnél korábban, kilenc után értünk a Délibe. Itt nyoma sem volt esőnek. Ezen a napon 118 kilométert tekertünk nem akármilyen környezetben. Csodás élmény, maradandó emlékek születtek.
   El is határoztam, hogy ezt a túrát minden évben teljesítem, esetenként nagyon kis útvonal módosításokkal - hiszen az Őrségben és Zalában nagyon sok ehhez hasonló tájat, útvonalat találhatok.

Terv: Találkozó 2006, augusztus 26-án reggel 5.45-kor a Déli pályaudvar 1. vágány végénél!!. Vonattal utazunk Körmendre. (Kb. 4 órás út, 1 átszállással, de lehet aludni a vonaton...)
Körmenden a Batthyány kastély megtekintése után keresztül tekerünk a nádasdi erdőn, majd az Őrség lábához érkezve Csödénél felkapaszkodunk odáig, ahol már az út is szinte teljesen elfogy egy időre...
   Csesztregen megszállunk egy éjszakára. A kora reggeli órákban indulunk tovább, és a Zalai dombság lankáin keresztül jutunk el előbb a Kis-Balaton, majd Keszthely közelében a Balaton partjához. Balatonmáriafürdőn elcsípjük az utolsó vonatot, amivel hazautazunk. Ha az idő engedi, természetesen fürdünk a Balcsiban, szóval fürdőruhát hozz magaddal.
   Az első napra javasolt kevés hideg kaja szállítása is, de lesz lehetőség út közben vásárolni, ha szükséges.
Csesztregen kapunk reggelit, ha kérünk, általában ez jó szokott így lenni.
   Táv: általában fontos kérdés szokott lenni. Első nap kb. 40 km-t tekerünk, és egy jelentősebb emelkedő lesz az úton Csöde előtt. Mivel 12 körül indulunk Körmendről, és Csödén ebédelünk, így várhatóan 17 órára érünk Csesztregre. Ha a csapat kívánja, itt tarthatunk pl. szalonna sütést, de reggel 6-kor INDULUNK tovább, azaz ébresztő kb 5-kor... Vagy ki tudja...
   Második nap húzósabb a táv, de nem vészed. 90 km-t kell megtenni, ezért is indulunk korán, hogy ne kelljen sietni, tudjunk fürdeni, és elérjük a vonatot... Az útvonalért nézd meg a
térképet is... Vasárnap késő este érkezünk Budapestre.

 
Email cím
Jelszó

Regisztráció

 
       
             
   

ADVENTURES - Minden jog fenntartva - Sárközi Dávid 2005 - Jogi álláspont