| |
Túra időpontja
2006. 08. 26 - 27
Túra útvonala
Bp - Körmend - Nádasd-Csöde
Csesztreg
A második nap a Zalai dombságon keresztül a Kis-Balaton mentén Máriafürdő-Bp
A túra térképe>>
Fotók a túráról>>
|
|
A nádasdi erdőben...
A nádasdi erdő még 2005-ben keltette fel a
figyelmemet, szépségével és egyedi atmoszférájával ugyanis a legszebb
kerékpáros kirándulóhelyek egyike. Gondolatban 5 csillag került a
térképre az útvonal mellé, és ez vezérelt, amikor 2006-ban ismét tervbe
vettem ezt a túrát.
Szokás szerint meghirdetésre került az út, többen jelentkeztek is,
de aztán valahogy úgy alakult, hogy mire a túra napja elérkezett,
mindenkinek fontosabb dolga akadt. Egyvalakit -Edinát- én magam
riasztottam el pont azzal, hogy nagyon kevesen leszünk -Tőle külön
elnézést kérek, amiért megfosztottam ettől a hétvégétől.
A meteorológia esőt, zivatart ígért a hét végére, ebből nagyjából
tudni lehetett, hogy nagyon szép idő lesz. Mivel pénteken kicsit későig
fent voltunk, az indulás időpontját későbbre, 9 órára helyeztük át,
ekkor is volt még reálisan használható vonat Körmendre. A Magyar
rémÁllamvasutakkal utazunk, nem is nagyon akarok mesélni erről, aki
próbált már Magyarországon vonattal és bringával közlekedni, az
nagyjából tudja, mire számíthat. Bár talán azt nem gondolja normális
ember, hogy egy kerékpár szállítós járatnak meghirdetett járatról út
közben lekapcsolják a kerékpár szállító kocsit, de hát ez van, valahogy
csak leértünk Körmendre, igaz, így 2 átszállással.
Csodálatos időnk volt hét ágra sütött a nap, mégsem volt meleg.
Egyből a kastély felé vettük az utunkat, sajnálatos, hogy a hatalmas
épület állaga évről-évre láthatóan romlik. Már megszokhattuk, hogy
mindenre van pénz, csak épp amire kéne, arra nincs. Az épületben szerény
kiállításon tekinthető meg az utolsó Batthyány gróf életén keresztül a
család munkássága. A kastély nagy része nem látogatható, igaz, minek is
lenne, csak málladozó falakkal találkozna az ide betévedő.
A park hasonló állapotban van, a fák még csak-csak nőnek, ahhoz nem
kell sok áldozat, de az utak, a parkosítás nagyon sok kívánni valót hagy
maga után ezen a csodálatos birtokon. Néhol a sáron átgázolva jutottunk
a park fő út felőli oldalára. Mivel már jócskán elszaladt az idő, valami
kaja után kellett nézni. A közelben találtunk egy számunkra pont
megfelelő helyi gyors éttermet, ahol megoldást nyertünk problémánkra.
Nádasd felé tavaly forgalmas úton mentem, ám most a szombat délután
jótékony hatása érezhető volt, nemhogy kamion, de jóformán személyautó
se haladt el mellettünk. Három kilométert haladva elértük az erdei utat.
Ez teljesen forgalommentes út Nádasd és Felsőjánosfa között. Eleinte
síkon halad az út, a környező erdő vegyesen fenyő és tölgy keveréke.
Néhol erdészeti utak nyílnak a műútról, ettől eltekintve áthatolhatatlan
a sűrűség. Itt láttam nagyon közelről egy sast természetes
környezetében, s nem is gondoltam volna, hogy ez megismétlődhet... Ám
megtörtént. Épp elhagytuk azt a jellegzetes kiszáradt fát, ahol tavaly
épp csak néhány méterre haladtam el egy ragadozó mellett, amikor arra
lettem figyelmes, hogy az út fölött egy nagy árnyék libben át. Ahogy
tovább haladtunk, erősen figyeltem a sötét lombkoronát, s egyszer csak
megláttam a hatalmas madarat. Persze az is minket, így csak rövid időnk
volt megfigyelni, ahogy szárnyakat bont, s eltűnik a fák között.
Rövidesen lejteni kezd az út, s Őrimagyarósdon találja magát az
ember hirtelen. Itt több útelágazás is rendelkezésre áll, mi Csöde felé
kanyarodtunk. Fálsőjánosfán rövid pihenő után a hegy felé fordulva
közepes meredek úton tekertünk Csöde község felé. A hegy
-visszatekintve- nem olyan meredek, mint emlékezetemben élt, igaz,
tavaly nehezebb felszereléssel jártam itt. A tetőre felérve jól esett a
Sárkány fogadóban egy üdítő.
A falu végén elfogy az út. Néhány száz métert aszfaltozatlan úton
kell megtenni az erdő széléig, itt jobbra fordulva újabb kétszáz méter a
sorompóig. Most nyitva volt- úgy látszik, csak hétvégén korlátozzák az
autós turistákat. Kár, én lehegeszteném az eszközt, de hát ez csak egy
vízió részemről. Szerencsére így is csak kevesen ismerik az utat, mely a
völgybe vezet, Kerkafalva határába. Igazi hullámvasút ez a szakasz, a
közepes minőségű aszfalton jót lehet bringázni, viszonylag kevés
munkával is. Kerkafalván keskeny út vezet keresztül ebből az irányból,
de mivel pont a református templom előtt vezet el, így lehetőség volt
ennek a megtekintésére is - tavaly ezt úgyis elmulasztottam megtenni.
Csesztreg a következő település, már csak néhány kilométer volt
hátra, az idő hét felé járt. Nem volt hideg, de érezhető volt az este
közeledte. Nem bántuk, hogy lassan közeledünk szállásunk felé. A
településen hamar megtaláltuk a Torony panziót. Vacsora után a bringákat
felvittük az emeletre - az ördög sosem alszik. A fárasztó vonatozós nap
után könnyedén elaludtunk - reggel hétre kértük a reggelit.
Nem volt könnyű felkelni.
Az emeleti ablakon kinézve igazi nyár végi kép fogadott - a környező
földeken pára lengedezett mindenhol. A nagyon gyenge napsütés egyenlőre
erőtlen volt, de még korai volt az idő. Remek reggelink után
összeszedtük magunkat, s nyolc óra után valamivel elindultunk a zalai
dombság felé. Az első időben nagyon elkelt a pulóver, csípős idő volt. A
harmat épp csak nem vált dérré, bár a hőmérő nem mutatott túl hideget. A
harmadik-negyedik dombnál aztán -kilenc után- lekívánkozott a meleg
ruha. Magára talált a nap, innentől csodálatos idő volt - nem mintha
eddig lehetett volna rá panaszunk.
A zalai dombság nem könnyű terep. Sokfelé bringáztam
Magyarországon, de bátran állítom, hogy a Bükkben, a Mátrában, de a
Mecsekben sem nehezebb a bringás dolga, mint itt. Az utak úgy vannak
kijelölve, hogy sokszor párhuzamosak a dombbal, így nem adják egy
szerpentin kényelmes lehetőségét. Egyik domb a másikat követi, a
legurulások nagyon élvezetesek, igaz, az útburkolat minősége néhol csak
közepes. A kiválasztott útvonalon nagyon kicsi volt vasárnap délelőtt a
forgalom, így igazi élménybringázásban volt részünk. A kanyargós
útvonalon Becsvölgye, Bocföld és Sárhida következett - ide dél körül
érkeztünk. Rövid pihenő beiktatásával indultunk tovább Zalaszentmihály
felé. Következett még jó néhány emelkedő és lejtő, míg elértük a 74-75
utak kereszteződését.
A tervvel ellentétben nem a 74-es, hanem a 75-ös úton haladtunk
Keszthely felé. Nagyon szép, kis forgalmú ez a főút vasárnap, sűrűn
szegélyezik fák, sok helyen sűrű erdőn haladtunk át. Néhány kilométer
után Pacsára értünk, majd ezt elhagyva jobbra fordultunk Dióskál felé.
Itt már elég éhesek voltunk, de ez remek hajtóerő. Az utolsó kilométerek
már híján voltak az emelkedőknek, most -hogy elkanyarodtunk -, ismét
emelkedni kezdett az út. A domb tetejére érve a távolban feltűnt
Badacsony jellegzetes formája. A faluban nem találtunk éttermet, ahogy a
következőben sem, viszont egy csodálatos puffertározóra bukkantunk, egy
zsilippel a Kis Balaton felé. A víz fölött kócsagok repültek, a tavon
hattyúk és kacsák úszkáltak, mint egy mesében. A gáton a tó közepéig
tudtunk bemenni.
A régióból kiérve a Zalakarosra tartó útra értünk. Erről nemsokára
kelet felé fordulva a Kis Balaton északi csücskénél találtuk magunkat.
Kiváló minőségű új út vezet itt keresztül Zalavár felé, jobb kéz felől a
Cirill-Metod emlékhellyel. Éttermet itt sem találtunk, de a táj
szépsége, a nyugodt környezet - ha csak időszakosan is, de kárpótolt
ezért. Zalavárt elhagyva a Sármellék felé vezető úton érkeztünk a Katica
csárdához, ahol végre ebédhez jutottunk. Közben kissé beborult az idő,
majd-majd esősre fordult, de mire az étkezéssel végeztünk, ismét sütött
a nap.
Sármellék után a 76-os úton fél óra alatt értük el a Balaton
nyugati szegletét. Nagyon korán volt a tervhez képest, talán fél négy.
Szentgyörgyön megnéztük a vasúti lehetőségeket, de mivel gyerek volt az
idő, s bővében voltunk az energiának, Fonyódot választottuk a a túra
végállomásaként. A jól ismert kerékpáros útvonalon bringáztunk a
végállomás felé. Itt már nyoma sincs természetes környezetnek, a
Balatonpart elvesztette személyiségét. Bélatelep után öt körül
értünk Fonyódra, még volt időnk egy teára a vonatig.
Az utolsó pillanatokig napsütéses álom időnk volt. Már a peronon
álltunk, amikor leszakadt az ég. Az utóbbi hónapokban már megszokott
felhőszakadás zúdult az állomásra. Mivel a vonat késett (meglepő??),
volt időnk felölteni esővédő ruhánkat - ami még erre a rövid időre is
indokolt volt, mert bár fedett helyen álltunk, a vonat megérkezése után
bőrig áztunk volna a felszállás alatt. Így azonban ezt is megúsztuk - és
nem a szó szoros értelmében. A tervezettnél korábban, kilenc után értünk
a Délibe. Itt nyoma sem volt esőnek. Ezen a napon 118 kilométert
tekertünk nem akármilyen környezetben. Csodás élmény, maradandó emlékek
születtek.
El is határoztam, hogy ezt a túrát minden évben teljesítem,
esetenként nagyon kis útvonal módosításokkal - hiszen az Őrségben és
Zalában nagyon sok ehhez hasonló tájat, útvonalat találhatok.
Terv: Találkozó 2006, augusztus 26-án reggel 5.45-kor a
Déli pályaudvar 1. vágány végénél!!. Vonattal utazunk Körmendre. (Kb. 4
órás út, 1 átszállással, de lehet aludni a vonaton...)
Körmenden a Batthyány kastély megtekintése után keresztül tekerünk a
nádasdi erdőn, majd az Őrség lábához érkezve Csödénél felkapaszkodunk
odáig, ahol már az út is szinte teljesen elfogy egy időre...
Csesztregen megszállunk egy éjszakára. A kora reggeli órákban
indulunk tovább, és a Zalai dombság lankáin keresztül jutunk el előbb a
Kis-Balaton, majd Keszthely közelében a Balaton partjához.
Balatonmáriafürdőn elcsípjük az utolsó vonatot, amivel hazautazunk. Ha
az idő engedi, természetesen fürdünk a Balcsiban, szóval fürdőruhát hozz
magaddal.
Az első napra javasolt kevés hideg kaja szállítása is, de lesz
lehetőség út közben vásárolni, ha szükséges.
Csesztregen kapunk reggelit, ha kérünk, általában ez jó szokott így
lenni.
Táv: általában fontos kérdés szokott lenni. Első nap kb. 40 km-t
tekerünk, és egy jelentősebb emelkedő lesz az úton Csöde előtt. Mivel 12
körül indulunk Körmendről, és Csödén ebédelünk, így várhatóan 17 órára
érünk Csesztregre. Ha a csapat kívánja, itt tarthatunk pl. szalonna
sütést, de reggel 6-kor INDULUNK tovább, azaz ébresztő kb 5-kor... Vagy
ki tudja...
Második nap húzósabb a táv, de nem vészed. 90 km-t kell megtenni,
ezért is indulunk korán, hogy ne kelljen sietni, tudjunk fürdeni, és
elérjük a vonatot... Az útvonalért nézd meg a
térképet is... Vasárnap késő este érkezünk Budapestre.
|
|
Regisztráció | |
