Neszebar egy félszigeten fekszik a Fekete-tenger partján, közvetlenül a Napospart mellett. A város hihetetlen mértékben gazdag ókori műemlékekben, ezért az egész óváros világörökség.
I.e. II. évezredben alapították a trákok Menebria néven, majd i.e. VI. században dór telepesek foglalták el a várost, mely fontos kereskedelmi központtá vált. I.e. V. századtól bronz és ezüst pénzérméket vertek a városban, majd kétszáz év múlva arany pénzeket is. I.e. I. században a település a Római Birodalom része lett, de a pénzverés jogát továbbra is megtartotta. A bizánci birodalom idején folyamatos harcok folytak a bizánciak és a bolgárok között a városért, ekkor már püspöki székhely volt a település. Neszebar a második bolgár birodalom ideje alatt indult rohamos fejlődésnek. A XIV. században VI. Amadeus szavojai gróf visszaadta a várost Bizáncnak. A török uralom idején Neszebar hanyatlásnak indult és csak a XIX. században szabadult fel és került vissza a Bolgár Fejedelemséghez.
A XIX. században Neszebar jelentéktelen halászfalu volt, majd fejlődésnek indult, mint tengeri üdülőhely. Új városrész épült és az óvárost is maradéktalanul restaurálták, mely a XX. század vége óta a világörökség része. A szigetet, melyen Neszebar elhelyezkedik, egy 9000 éves hosszú, keskeny híd köti össze a szárazfölddel, érdekessége, hogy mai napig rejtély, hogy emberi kéz alkotása-e a híd vagy természeti képződmény. A város annyira fesőien szép, hogy gyakran hívják a Fekete-tenger gyöngyszemének. A város egy élő történelmi műemlék, annak ellenére, hogy nagy része mára már víz alatt van. Ez a település rendelkezik a világ legnagyobb templom-lakos arányával. Ezek az építmények jó része mai napig meglepően jó állapotban vannak, melyeken láthatjuk egy évezred összes építészeti stílusát.